A 2018-as Pókember: Irány a Pókverzum!-mal alaposan rárúgta az ajtót a szuperhős filmek műfajára A Lego kalanddal korábban már bizonyító Chris Miller-Phil Lord alkotópáros és tehetséges alkotógárdájuk. Addig attól tartottunk, hogy mindent láttunk már, amit ez a zsáner csak mutatni képes, hogy aztán jöjjön egy animációs film, mi pedig tágra nyílt szemekkel figyeljük azt a vad, fékevesztett vizuális kreativitást, amit ezek az emberek, na meg a seregnyi animátor a vászonra álmodott. Persze közel sem a különleges látványvilág volt az egyetlen érdeme az Irány a Pókverzum!-nak, hiszen kaptunk tőle a negyedik falat nem hogy lebontó, de egyenesen felrobbantó kerettörténetet, alternatív dimenziókat, különböző hálószövő hősöket, találó poénokat, szenzációs popkulturális utalásokat és persze egy roppant kedvelhető főhőst a kölyök Miles Morales személyében, akit azonnal a szívünkbe zártunk. Millerék pedig nem csak a geekeket, hanem a szakmát is meghajlásra késztették: a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díj ott csücsül a vitrinjükben ennek ékes bizonyítékaként.
Még több erről...:
- Van visszaút a halálból a Star Warsban?
- Kiderült, mit csinált Nick Fury az Ultron kora és a Végtelen háború között
- A Bosszúállók 4. kiszivárgott új promóképei szerint a csapat meglátogathatja a [SPOILER]-t
A folytatás nem lehetett kétséges, olyannyira nem, hogy Millerék már azt megelőzően nekiláttak a munkának, hogy az Irány a Pókverzum! egyáltalán a mozikba került volna. Számunkra pedig ez egy megnyugtató jel volt, ugyanis innen lehetett sejteni, hogy van még mondanivalójuk Miles történetével kapcsolatban, és nem csak egy, a bevételi adatok szülte második résszel lesz dolgunk. Mert amúgy a marketinges hírverés egy tipikusan túlfújt folytatást sejtetett az olyan részletekkel, mint a több mint 1000, munkára fogott animátor, a hat különböző univerzumban játszódó történet és a 240 megmozgatott karakter, na meg a két részre bontott cselekmény, aminek A Pókverzumon átban testet öltő része is önmagában 140 perces... De pokolba a hangzatos számokkal és az előítéletekkel! A Pókverzumon át rácáfol minden rossz előérzetünkre, és a feladat súlyához felnőve már-már művészi igényességgel szövi tovább Miles Morales kalandját.
Annak a Miles Moralesnek, aki igazi kamasszá cseperedett az Irány a Pókverzum! eseményei óta, és bár élvezi a szuperhős létet, azt egyre nehezebben tudja összeegyeztetni a tanulással és szülei egyre sokasodó elvárásaival. Miközben Miles igyekszik teendőivel zsonglőrködni, egyszer csak ismét betoppan az életébe Spider-Gwen, aki egy, a Pókverzum megmentésére összerántott hálószövő csapatba invitálja hősünket, ugyanis egy furcsa gonosz, a Folt felbukkanása a dimenziók szövevényes rendszerének teljes összeomlásával fenyeget. Miles persze benne lenne a dologban, de hamarosan kiderül, hogy mindennek ára van, hiszen a világ megmentése olyan döntésekkel jár, amiket nem biztos, hogy képes meghozni.
Ha valamit felróhattunk az Irány a Pókverzumnak!, az talán az volt, hogy a történet minden zseniális körítése ellenére sem volt kifejezetten mély, a karakterek többsége pedig igazából jól festő vázlat volt. A Pókverzumon át gyorsabban veti le ezt a kinőtt gúnyát, mint Miles a civil ruháját egy pókemberes akció előtt, ugyanis az éretlen kölyökből kamasszá váló főhőssel sokkal markánsabb érzelmi tónusok és érettebb gondolatok kaptak helyet a filmben, ami melankolikusan beszél szülő-gyermek kapcsolatról, a felelősségről és persze a tinik útkereséséről. Igen, indokolt a többesszám, ugyanis A Pókverzumon átban Gwen is sokkal fontosabb szerephez jut, és nem csak Miles romantikus érzéseinek "tárgyaként", hanem saját jogán is a szépen kibontakozó háttérsztorijának hála. Jó, a drámai helyzeteket nem mindig a legcizelláltabb módokon tálalja a film, sőt, néha már-már közhelyesnek tűnő helyzetekben veti be őket, de annyira életszerű az egész és olyan szerethetőek ezek a figurák, hogy néhol komolyan örültünk annak, hogy a mozi sötétjében nem látszik a könnytől csillogó szemünk.
De igaz ez egyébként azokra a karakterekre is, akik egy villanásnál több ideig tűnnek fel a vásznon, ugyanis valami érthetetlen mágia révén ők is mind megkapják a kellő motivációt és játékidőt, hogy ne puszta utalások vagy gegek legyenek a történetben - Spider-Punk és az indiai pókarc instant kedvenc lett nálunk. Ez alól pedig talán csak a főgonosz, Folt a kivétel, de hé, a szupergonoszok sorsa már csak ilyen, nem igaz?
Hogy egy ilyen monumentális, sok karaktert és helyszínt felvonultató sztorit sikerül koherensen elmesélni, az nem csak a forgatókönyv érdeme, hanem a rendezésért felelős Joaquim Dos Santos-Kemp Powers-Justin K. Thompson trióé is, akik magabiztosan tartják kézben a szálakat: hiába száguldunk keresztül nyaktörő sebességgel univerzumokon és féktelen akciójeleneteken, sosem veszíti el a fókuszt a cselekmény. Sőt, csaknem tökéletes ütemben kapjuk a jelentőségteljes drámai vagy éppen feszültségoldó vicces nyugvópontokat a zúzások között, így van időnk levegőt venni és picit átgondolni a történéseket is. Na, nem sokszor, mert A Pókverzumon át az elődjéhez hasonlóan elképesztően magas fordulatszámon pörög, az eleve szövevényes multiverzumos történet pedig ráadásként még számos meglepő fordulatot is vesz így szögezve minket a moziszékhez. A masszív játékidő szinte fel sem tűnik, inkább csak az arcunkba tolt, kegyetlenül tömény vizuális kakofónia miatt pislantunk majd csak néha az óránkra. Mert néhol kicsit már befogadhatatlan A Pókverzumon át a folyton vibráló-villódzó képeivel, vakító neonszíneivel és a lenyűgöző, de helyenként követhetetlen kameramozgásaival. Ám olyan lehengerlő mindaz, amit látunk, hogy gyorsan elnyomjuk majd ezt az érzést egy kis popcornnal, és csak gyermeki lelkesedéssel csodáljuk, ahogy Miles több száz Pókember elől menekül vad tempóban, vagy ahogy egy hihetetlen ötletekben tobzódó jelenetben megküzd egy, a dimenziók között szempillantások alatt ugráló gonosszal.
És ha már popcorn! Ismét nagyon élvezetes vadászni a töméntelen mennyiségű képregényes és egyéb utalásra, amiket ezúttal sokkal bátrabban szórtak szét az alkotók a Pókverzum és a vászon különböző szegleteiben. Igen, még az élőszereplős filmekre, sőt, az Insomniac Games játékára is kapunk gyors kikacsintást, de ennél többet kár lenne elárulni, fedezzétek fel ti magatok őket! Merthogy A Pókverzumon átot látnia kell a műfaj kedvelőinek és Pókember-rajongóknak egyaránt, de azoknak is bátran ajánljuk, akik "csak" egy igazán kreatív moziélményre vágynak. És ezen még az sem változtat, hogy a feszültség csúcspontján veszünk búcsút hőseinktől, hogy pár hónapot ismét várjunk a folytatásra, amely szerencsére a tervek szerint már jövő tavasszal befut.
A Pókember: A Pókverzumon át (Spider-Man: Across the Spider-Verse, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2023. június 1-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
A Pókverzumon át nem hogy méltó módon folytatja az Irány a Pókverzumot!, hanem több tekintetben is magasabbra teszi a lécet. Karakterei jobban árnyaltak, dimenziók között átívelő története monumentálisabb és szövevényesebb, látvány, akció és humor terén pedig hasonlóan pazarul kivitelezett mozi. Ugyan az arcunkba robbanó tömény látványvilág miatt néha már-már csillagokat láthatunk, de szívesen átéljük majd ezt újra és újra, mert ezt a mozit nem elég egyszer látni.
